Könnyebb

Eszköz vagyok,

tévelygő bárány.

Üdv, Ördög bátyám!

A függöny mögött

megbúvó árnyékarc

konyhazaj nyelven szól.

Halálra rémíthetsz,

de kiszolgáltatott

vagyok.

Kényed, kedved,

nekem pengeélen

próbám.

Félelmemben is

napról-napra

könnyebb

élnem.

Ismétlés

Miben nem bízol?

Nem tudlak így

szeretni.

Várhatunk tétlenül

vagy

áldozhatunk csillagokat,

de

a kettő, akkor is csak

egy-egy

elem

marad.

Miben nem hiszel?

Nem tudlak így

érteni.

Láthatatlant,

látatlanban

is

eltudsz fogadni,

ő mivel tud többet

adni?

Hogy-hogy nem

látsz?

Hogy nem érzem,

hogy a fájdalom

az érzetem és

hogy fájlalom,

Életem!

A méreg marta ki belőlem.

Írás

Húz kifelé, a

mellkasomnál

fogva húz kifelé

az írás.

Lesből támadó

apró rezdülés

csak az a

pillanat, de

az,

az

a

pillanat.

Benyomásból

benyomásba

fordulsz át,

mint strófában

a

sorvég.

Olyanokra

fanyalodsz,

szavakba,

sorokba,

tollakba,

hogy

úgy

tűnhet

csak

nyavalyogsz.

Szelíd ritmus,

bús merengés.

Hagyod.